Fél évszázad a gyerekekért
Borongós az idő. Stílszerű is a hónaphoz, néha megered az égi csatorna. Tavaszodna már! Szobájába húzódik ilyenkor az ember. Halk zeneszó lágy dallamába kapaszkodva, időt távolságot legyőzve a múltban landol a gondolkodó. felhőtlen gyermekkorban találom magam. Csapongásom végállomása a verőfényes kora nyárban a falusi iskola udvara. Éppen tanórán vagyok, a vén terebélyes diófát „gyilkoljuk”, mint egyetlen használható „szertornát”. Katonás parancsra: Irány a fára függesztett két mászókötél! De magasra kell kúszni! -torpanok meg. Akarattal hegyeket lehet megmozgatni, hallom a bíztatást. Kedélyes kisportolt, jó megjelenésű mosolygós arcú tanárom Gyimesi András szerint a lehetetlen is teljesíthető, ha akarom.
Egészséges test tud egészséges lelket, jellemet nevelni mondta mindig, ha egy-egy tornafeladvány erő felettinek tűnt. Úgy tudott kérni, hogy az ember nem utasíthatta vissza. Olvasott a diák lelkében, mint nyitott könyvben. Szavak nélkül is érthettük már egymást, s később „gubancos” ügyeinket is feltártuk előtte. Lestük arcizmai rándulását, mit is szól az elmondottakhoz. Sosem jöttünk el tőle „üres kézzel”. Mindig szolgált jó tanáccsal. A szívünkön át vette célba agyunkat.
Embert építő munkásságát mi sem fémjelzi jobban, minthogy 40 éven át volt megbecsült tanára és igazgató helyettese a nagybánhegyesi iskolának. Ezalatt a negyven év alatt szüleinket, és gyerekeinket is tanította a köztiszteletben álló tanító.
Gyimesi András 1921-ben született Nagybánhegyesen. Pályafutását Kiszomboron kezdte 1944-ben, s innen a szovjet csapatokkal tért haza Nagybánhegyesre és azóta is itt él. A népbíróság tárgyaláson mérette meg az állami tisztséget, betöltők alkalmasságát a korábbi évek „dolgozókhoz a néphez való viszonya” alapján. Minden állami tisztséget betöltőnek át kellett esnie ezen a procedúrán. A falu népe közakarattal megszavazta a tanítói posztra, így betölthette hivatalát. Élete nagy álma teljesült.
1947-ben megnősült s felesége Edit két szép fiú gyermekkel ajándékozta meg. elsőként Andriska, majd kis idő múlva Gyurika is megszületett. Okos, tisztelettudó gyerekek szüleik szeme fénye. Mindkettőt taníttatták, orvosok lettek.
Az évek múlásával önzetlensége és jó természete révén kivívta a falu megbecsülését. A bánhegyesi családok bensőséges ünnepekre is meghívták a Pán Ucsityelt ahogy a szlovákok szólították. Sok felkérést kapott a házasulandóktól, vállalja el a vőfélyi szerepet. Az egész falut ismerte, ezért neki nem igen kellett fogalmazni hogyan kéresse meg a „lyányt”.
A hetvenes évek közepétől a helyi csapat sportköri elnöke lett. 1981-es nyugállományba vonulása után – 72 éves kora dacára – is dolgozik benne „sportőrület”. A futballt különösen imádja, imádta. Sikerült is „megfertőznie” nem egy tanítványát. A kis faluban mindig kinevelt néhány jó játékost, akik az országban, sőt, az országhatáron kívül is megállták helyüket. Sportelnöki posztjánál fogva mind több és több elfoglaltsága lett. Képezte a játékosokat, szpartakiádok szervezésével is foglalkozott. Oroszlánrészt vállalt a falu műkedvelő csoportjának megalakításában, működtetésében és a szereplések lebonyolításában.
Mind ez ideig fáradhatatlanul keresi az újabb tehetségeket, közbenjár az iskolánál, győzködi a szülőket, engedélyezzék a kiszemelt „kölykök” jelentkezését a fociklubba. Hadd rúgja a bőrt az a gyerek ha már egyszer tehetsége van hozzá! Majd irány Békéscsaba, ahová személyesen viszi el a jelentkezési lapokat. Reggel elindul, s mire egy-egy intéznivaló végére pont kerül, már este van. Fáradtan huppan a karosszékbe, de nem bánja. Ennyivel tartozik másoknak, a jó ügynek. Hitvallása szerint minden ember érték, mindenkiben van értékelendő, a TANÍTÓ feladata ezeknek az értékeknek a feltárása ápolása, hogy az életben bárki megállhassa a helyét.
Köszönöm kedvenc tanítómnak Gyimesi Andrásnak végtelen türelmét, hogy megtanított gondolkodni, hogy értékeljek másokat, hogy el ne felejtsem soha: az embert a tettei minősítik.
Tanár Úr, kívánom, adjon az isten hosszú boldog életet, hogy sokáig taníthasson gézengúzokat emberré lenni.
Forrás: Zsiák Éva